Életrajz

1986 novemberében születtem, egy Losonc nevű kisvárosban. Tanár családom sarjaként cseperedtemet mindig nevelő szándékú szigor övezte. Édesanyám korán megtanított írni és olvasni, emellett a rajzolás is a szívemhez nőtt, s már négyévesen – koromhoz képest meglepő ügyességgel – lila nyulakat pingáltam a rajzlapokra. Jó érzékem volt hozzá, hogy az általam látottakat szép és felismerhető hasonlósággal örökítsem meg. Óvodatársaim azonnal kiszimatolták különcségem, s gyakran kizártak csoportos játékaikból. Nem bántam. Szívesebben vettem részt saját képzelt kalandjaimban. Történeteket találtam ki, melyeket magam játszottam el, így valamennyi szereplő bőrébe belebújhattam.

Általános iskolás éveimben kimagasló eredményeket értem el prózamondó versenyeken, de a fellépésekkel járó stressz oly erősen belém ivódott, hogy azóta is irtózom mindenféle szerepléstől. A versenyekre való felkészülésnek köszönhetően ugyanakkor rengeteg mesét olvastam, így téve magamévá különböző írók stílusát, mely meglehet, hogy jelentősen befolyásolta későbbi, komolyabb regények iránti csillapíthatatlan éhségemet.

Gimnazistaként, hacsak tehettem, könyveket olvastam. Imádtam filmszerűen vizualizálni a történeteket, s egy-egy könyv befejeztével magamban továbbgondolni azokat, alternatív végkifejleteket és mellékepizódokat gyártani. Leginkább a lélektani regények érdekeltek, ahol a hősök jelleme és belső harcai kaptak hangsúlyt. Ekkor ismerkedtem meg Csáth Géza munkáival, akinek különleges hangulatú novellái kimondottan kedvemre valók voltak, akárcsak Örkény vagy Kafka írásai, melyeket természetesnek ható, morbid groteszkségük miatt szerettem.

Első novellámat tizenhét évesen írtam. Az ötlet egy hétköznapi délutánon fogant meg bennem, miközben Shakespeare Rómeó és Júliájának filmre vitt változatán töprengtem, különösen azokon a véletlenül elcsípett, filmbeli jeleneteken, melyek kifejtetlenek maradtak ugyan, de sejtettek bizonyos dolgokat. Mivel egy történet esszenciáját kivétel nélkül a váratlan csavar adja, ezért átírtam e klasszikus tragédiát, s Júliát modern vadsággal teli fruskaként jelenítettem meg, aki a szende és unalmas Rómeó helyett a szimpatikus és jóval elevenebb Tybalthoz vonzódik. Szóban forgó novellám meglepő sikert aratott, a Szőrös Kő című irodalmi folyóirat hamarosan leközölte.

Felbuzdulva a hirtelen jött elismerésen további novellákat alkottam, jelentős részük azonban nyers és személyeskedő őszintesége okán a fiók mélyére száműzetett. Egyetemi éveim alatt született novelláim hasonló sorsra jutottak, így a művészet egyre inkább perifériára szorult. 2011-ben szereztem meg okleveles andragógus diplomámat az ELTE-n, tanult szakmám azonban nem különösebben vonzott. Talán sorsszerű volt, amikor egy évvel később állásomat váratlanul elveszítettem, s emiatt felülbírálni kényszerültem akkori helyzetemet. Ekkortájt történt, hogy újból az írás felé kezdtem kacsingatni, olyan hivatásra volt szükségem, mely önkifejezésre épül. Csekélyke honoráriumért elvállaltam egy fordítói mellékállást a National Geographic Magyarország magazinnál, ez azonban csak időszakosan enyhítette alkotás iránti éhségemet. Többévnyi útkeresés és depresszió után határoztam el, hogy könyvírásba kezdek. Tudtam, hogy merész elhatározásom kétkedő ellenszenvet ébreszt majd környezetemben, hiszen minden, különc álmait vakmerően kergető ember társai között deviánsnak tituláltatik. Bizonyos külső körülmények azután úgy hozták, hogy külföldre vándoroltam, így első kötetemet teljes titokban, szülővárosomtól távol írtam meg, s nem is beszéltem róla, amíg a megjelenése bizonyossá nem vált.

Egy fiatal és ismeretlen írónő rengeteg akadállyal szembesül, mire eljuttatja könyvét az üzletek polcáig. Kemény harcok árán és folyamatos ellenállásba ütközve küzdöttem át első kötetemet a könyvkészítés minden egyes állomásán. A hátráltató fennakadások elkerülése végett döntöttem úgy, hogy könyveimet magam adom ki és magam árusítom. Jelenleg egy svájci falucskában élek, ihletemet a mindig friss levegő, az élénkzöld vidék és életem ki nem mondott benyomásai adják.

Csendben és egyedül dolgozom. A bennem élő mesélő szavakká formálja a fejemben látott képeket, írás közben vezetve kezemet. Fejlődésem reményében változatlanul sokat olvasok. Minden olyan olvasmányt kedvelek, melyen érződik egyfajta sajátos hangulattal vegyült kifinomultság. Rice, Hesse és Nabokov stílusát példaértékűnek tartom. Anyanyelvemen, magyarul írok, de jól beszélem az angol és szlovák nyelvet, megértem a cseh beszédet és van némi minimális francia szókincsem is.

Munkámban mindenkor precizitásra és igényességre törekszem, ezért kizárólag keménytáblás, cérnafűzött könyveket készíttetek, a borítókat egy tehetséges japán grafikussal terveztetem, és különös figyelmet fordítok a tökéletes tipográfiára, tördelésre és nyelvhelyességre. Fokozottan zárkózott személyiségnek tartom magam, de mindig örömmel tölt el, ha írásaim kapcsán visszajelzés érkezik olvasóimtól.

Itt üzenhetsz nekem, ide kattintva pedig rendelhetsz, közvetlenül tőlem.